Hétvégén
leültem megnézni a Hogyan rohanj a veszTEDbe (A million ways to die
in the West) című vígjátékot. Voltak fenntartásaim a filmmel
kapcsolatban, hisz a kritikák szerint elég alpári a humora, és
sok a primitív (kakipisi) humor. Háááát, jah, ez pont így van.
De halljátok, én akkor is nevettem rajta, hovatovább nagyon jól
szórakoztam. Meglepően jól, Seth MacFarlane (Family Guy, TED)
szerintem piszok jól alakította a gyökér cowboyt (vagy inkább
sheepboyt? : D), Charlize Theron dögösebb volt, mint a
Prometheusban, és... hoppá, ez nem egy filmkritika. És igazából
most nem is filmajánlót szeretnék írni, hanem elmesélni, milyen
értéket fedeztem fel egy amúgy meglehetősen alsóbbrendű
humorforrásnak tartott alkotásban (De amúgy hülyék ezek? Tök jó
film volt, bakker. : D).
Előre
szólok, nem ügyelek rá, hogy spoilermentes maradjak! : P
Arra
is szeretném felhívni a figyelmet, hogy most helyt adok azoknak az
észrevételeknek, amik szerint a nőket kirekesztem a blogról,
ugyanis ez a bejegyzés tényleg elsősorban fiúknak szól.
A
történet főhőse Albert (Seth bácsi), aki egy igazi vérbeli
lúzer. Gyáva, mint a nyúl Túlzottan is óvatos,
bár ez érthető, mert a vadnyugat egy szar hely, ahogy az eredeti
cím utal rá, millió módon megpusztulhatsz. Hősünk ugyanakkor
végtelenül jóindulatú, és mellesleg nagyon okos, pisztolypárbaj
helyett inkább a megbeszélésre hajlik. Ezek a tulajdonságok
azonban nem menők, a prérin az a férfi, aki annyira tökös, hogy
nyolc golyója van (hatlövetű + a gyári, értitek, ugye? : D), és
persze bajszos. Albert azonban nem ilyen, ráadásul nem is tudja
megfelelően interpretálni értékeit.
Hogy
ha úgymond csajozós szemszögből nézzük, Albert egy igazi jófiú.
Nem is meglepő, hogy barátnője szakít vele. Ez bizony eléggé
megviseli szegény birkászunkat (ja igen, nem ám marhafarmja van,
neee-eee-eee-eeem, ő birkákat tart : D), de régi, és új barátai
segítenek neki talpra állni. Most a cselekményt nem szeretném
részletezni, inkább kiemelek egy részletet, mennyire alacsony volt
szegény Albertünk önértékelése.
-Te
össze-vissza törted magad ezért a lányért, de mit adott ő
cserébe?
-Hát
mondtam, engedte, hogy boldog legyek...
A
legtöbb PUA dolog is kiemeli, hogy nem jó, ha a nő értékét a
magad fölé helyezed, viszont ezek az anyagok ott rontják el, hogy
sokszor kifejezetten degradálják a női nemet. Szerencsére ez a
film nem ilyen, sőt igazából a női karakter (nem Albert ex
csaja, hanem a leendő nője) sokkal tökösebb, mint Albert. Ez a nő
segít kihozni hősünkből a legjobbat, aki végül rá is talál
önmagára, rájön, hogy végig rossz nőért tepert, és ahogy a
mesékben lenni szokott, csellel ugyan, de a főgonoszt is legyőzi.
Igazából,
jó volna egy valódi szakember véleményét meghallgatni ebből a
szemszögből, mert biztos nagyon sok érdekes tanulságot le tudna
vonni. Így viszont nektek kell ezeket megtenni. : )
Sem
kritikus, sem lélekdoki nem vagyok, hogy most végigelemezzem, a
történet során milyen folyamatokon megy keresztül Albert, és
igazából a film sem erre fekteti a hangsúlyt. Ez csak egy olyan
mögöttes tartalom, belelátás, ha úgy tetszik, de remélem,
rajtam kívül más is észrevette ezeket azért. Mindenesetre
mindenkinek ajánlom ezt a filmet, az alpári humort ugyan el kell
tudni viselni, de úgy hiszem, ez egy tipikus Transformers sztori
(nem Michael Bay-i értelemben): Belül sokkal több van, mint ami
elsőre látszik!
Amúgy,
ez milyen király zene már? Ha másért nem, hát már ezért is
érdemes megnézni! : D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése