Cikkelemzés - A pozitív gondolkodás negatív hatásai 2/2

Néhány napja egy új rovatként hozzáláttam kifejteni a véleményemet  egy cikkel kapcsolatban. Sajnos a gondolataim fókuszálását még gyakorolnom kell, így az a bejegyzés olyan hosszú lett, hogy ebben a postban kell folytatnom.

Legutóbb ott hagytuk abba, hogy érzéseinket nem szabad magunkba fojtanunk, nem szabad elnyomni a negatív gondolatokat, mert az igazából csak önámítás, önbecsapás, és semmi jó nem sül ki belőle.

Amiről a cikk harmadik pontja beszél, arról lényegében már kifejtettem a véleményemet az előző bejegyzésben. Mégis szeretnék még hozzáfűzni néhány gondolatot, a stressz levezetését illetően. A sport nagyon jót tesz, minél jobban elfáradunk, annál jobban kifárasztjuk agyunkat is, annál mélyebben alszunk esete, és nem rágódunk negatív dolgokon.

Ugyanilyen pozitív hatása lehet az olvasásnak, vagy bármilyen más kreatív cselekedetnek. Ez nem kimondottan a negatív érzések kiadása már, inkább a levezetésük, nem vagyok benne, hogy a két megközelítés helyettesítheti-e egymást, de szerintem jobb, ha átéljük, aztán az elengedés részeként levezetjük valahogy.

A tévézés megtévesztő lehet, kikapcsolja az agyunkat, így látszólag segít elfeledtetni a negatív érzelmeket, csak hát... kikapcsolja az agyunkat. Oké, nagyon szépen radíroz, csak viszi a papírt is...

Ennek ellenére nyilván ennek is megvan a maga helye, csak érdemes ügyelni a mértékletességre, ahogy minden mással kapcsolatban is.

A negyedik pont első nekifutásra az ego kérdését firtatja, valójában viszont arról van szó, hogy mi tudatosan akármire gondolhatunk, végül úgyis a tudatalattinak van nagyobb befolyása.

Mindig ezt hozom fel, de agykontrollon tanultuk a különböző agyhullámhosszokon működő tudatszinteket. Mi alapesetben béta szinten működünk, ez a tudatos szint, van théta, meg gamma szint, ami az alvás, meg a hipnózis szintje, és van az alfa szint, ami a tudatalatti programozásának, meg úgy alapvetően a vizsgálatának a legjobb hullámhossza.

Ezt az alfa szintet legkönnyebben meditációval érhetjük el, s azok a gondolatok, melyeket így programozunk agyunkba, sokkal könnyebben, és nagyobb valószínűséggel valósulnak meg, és mivel közvetlenül a tudatalattinkra hatunk, kevésbé valószínű, hogy valami a visszájára fordul. Persze ehhez szükséges az előző bejegyzés és a cikk egyes pontjában leírt mód szerint megválogatni gondolatainkat, szavainkat.

Az ötödik téma ismét kifejezetten érdekes, számomra legalábbis mindenképp. A sors kérdését firtatja, ami számomra meglehetősen vitatott dolog. Alapvetően úgy vagyok a sorssal, hogy nem nagyon tetszik a gondolat, hogy van. Bizonyára van, de én nem szeretnék predesztinált dologként tekinteni rá.

Olvastam régen egy nagyon jó Star Wars képregényt. A Star Wars univerzum szerintem amúgy elég inspiráló, sanszos, hogy valamilyen formában hosszabb terjedelemben is fogok írni róla.

A többrészes képregény címére sajnos már nem emlékszem, és nem is találtam meg, pedig anno én is a neten olvastam el. De arról szól, hogy van egy levágott fej, ami képes megjósolni a jövőt. Ezt a fejet egy renegát birodalmi tiszt rejtegeti, akit Boba Fett, és maga Darth Vader is üldöz. A történet végén Fett túl jár a Sith eszén, egy vulkánba dobja a ládát, és amíg Vader az Erővel megmenti a dobozt és értékes tartalmát, a fejvadász elmenekül. Természetesen a nagyúr nem bírja megállni, hogy ne nézzen bele a jövőjébe, ám a fej számtalan jövőképet mutat, amibe Vader kis híján beleőrül, és végül szét is kaszabolja a kobakot. Az azonban előtte elmondja neki, hogy Boba Fett nem kért a jóslatokból, mert ő maga szeretné alakítani a sorsát.

Nos én a badass fejvadásszal értek egyet. Emellett persze több tanulság is levonható. Az egyik, amit már Yoda mester is mondott, hogy a jövő szüntelen mozgásban van. Sorsunkat magunk alakítjuk, döntéseink (és gondolataink) hatásával.

Bármilyen kilátástalannak is tűnik a helyzet, bármilyen harc is dúl lelkünkben, mindig van választásunk. (…) Döntéseink alakítják a sorsunkat, és rajtunk múlik, melyik úton indulunk el.

- Pókember 3 -

Azonban, hogy témánál maradjunk... Az, amire a cikk akar kilyukadni a sorson keresztül, abszolút jogos. Azonban nem csak azért kell vigyázni, mit kívánunk, mert az ránk lehet nem várt hatással, hanem azért is, mert másokra nézve is ugyanilyen hatása lehet.

Egy kissé meredek példa, de ha például haldoklik egy szeretted, és te görcsösen kapaszkodsz belé, akkor lehetséges, hogy a ragaszkodásoddal csak az ő szenvedéseit nyújtod el.

Az agykontrollon tanították, és anyukám is mindig kihangsúlyozza, hogy bármit kívánunk is, bármire vágyunk is, mindig hozzá kell tenni, hogy: „Az történjen, ami mindenki számára a legjobb.”

Lehet, hogy így nem pontosan az lesz, amire vársz, de bárhogy alakuljon is, az úgy fog történni ezáltal, hogy sem magadnak, sem másnak nem ártasz vele.

Nos, remélem nem haragudtok, hogy egy kissé ezoterikusabb hangvitelű bejegyzést is írtam, azonban az én önfejlesztésemnek ez a vonal is meghatározó része, és nem lenne őszinte ez a blog, ha nem beszélnék erről is (sokat). : )